MI Történik?

Néhány magas szintű gondolat a közelmúlt technikai fejlődése és a terület tágabb eseményei kapcsán. Mint minden gyorsan mozgó terület, az AI is legalább annyira zavarosnak tűnik belülről, mint kívülről. És mint minden gyorsan mozgó területen, minél közelebb van valaki a középponthoz, annál inkább érzi úgy, hogy egyénként cselekvőképességgel (agency) rendelkezik felette. Ez a cselekvőképesség-érzet – ahogy nagyszüleink jól tudják – az esetek 99,9%-ában csupán egy hübriszből fakadó illúzió. Bár természetesen igaz, hogy azoknak, akik abban a kiváltságban részesülnek, hogy ezen a területen dolgozhatnak, van némi mozgásterük – erkölcsi vagy etikai értelemben senki sem külső szemlélő –, nehéz elhinni, hogy bármely egyén képes lenne úgynevezett sorsfordító tettekre; túl sok a szereplő, túl nagy a hasznosság, és egyszerűen mindenből túl sok van. A neurális hálózati technológia, ahogy egyesek mondják, „egyszerűen csak tanulni akar”. Másképp fogalmazva: az AI-ba áramló erőforrások kellően hosszú ideig tartó növekedése mellett nagyjából minden meg fog történni, amit a technológia lehetővé tesz. A technológia túldeterminált. Ennek fényében mit tehetünk? Mi tehát a cselekvőképesség? Milyen szerepünk van szereplőként és kritikusként ebben az egész elkerülhetetlenség-érzetben? Szívesebben dolgoznék egy kisebb politikai jelentőséggel bíró technológián. De itt találom magam. Az elkövetkező években az AI „politikai gazdaságtani” aspektusai várhatóan felülmúlják majd az AI technológiai valóságát – hasonlóan ahhoz, ahogy a taylorizmus gyári menedzsment-tudományának szűk innovációit végül felülírta a „tömegtermelés” politikája, vagy ahogy a konténerizáció révén megvalósuló, százszor hatékonyabb hajó-kikötő szállítási módot felülírta a globalizáció politikája. Milyen új politikai erőket tehet lehetővé az AI (akceleracionizmus? hiperhatékony despotizmus?), milyen meglévő erőket erősíthet meg (technológiai piaci szereplők? digitális értelemben vett „hálózatüzemeltetők”? azok, akik cenzúrázni akarnak?), és mit fenyegethet (azokat, akik „pártatlan nézőpontra” vágynak? azokat, akik nehezen kiszámítható dolgokból élnek? azokat, akiknek sok emberre van szükségük valami olyan dolog elvégzéséhez, amit egy szintetikus intelligencia már képes megközelíteni)?