MI Történik?

Egy 200 fős tech cégnél végzett nyolchónapos tanulmány megállapította, hogy a generatív AI eszközök inkább intenzívebbé tették a munkát, semmint csökkentették volna azt. A munkavállalók önkéntesen alkalmazták az AI-t, gyorsabban dolgoztak, szélesebb körű felelősséget vállaltak, és kiterjesztették a munkát az estékre és a szünetekre is. A kutatás az intenzitás növekedésének három mozgatórugóját azonosította: a feladatok funkcionális határokon átívelő bővülését (például a termékmenedzserek kódolnak, a kutatók mérnöki feladatokat látnak el), a munka és a magánélet közötti határok elmosódását (mivel az AI csökkentette a szünetek alatti feladatkezdés nehézségeit), valamint a megnövekedett multitaskingot a párhuzamosan futó AI-szálakkal. Bár ez az önkéntes bővülés kezdetben a produktivitás győzelmének tűnt, elfedte a kumulatív kognitív terhelést, a munkamennyiség folyamatos növekedését és a növekvő sebességelvárásokat, amelyek a hatékonyságnövekedés ellenére elfoglaltabbá tették a dolgozókat. A vezetők nem támaszkodhatnak a munkavállalók önszabályozására; ehelyett a szervezeteknek „AI gyakorlatot” kellene bevezetniük tudatos normákkal, beleértve a strukturált döntési szüneteket, a szekvenciális munkafolyamatokat a folyamatos megszakítások megelőzésére, és a védett időt az emberi kapcsolatokra. Aktív szervezeti alakítás nélkül az AI természetes módon az intenzitás növekedését eredményezi a csökkenés helyett, ami kiégéshez, a döntéshozatal romlásához és fenntarthatatlan munkamintákhoz vezet.