Az MIT tanulmánya szerint a robotaxik nem csökkentik a városi forgalmi torlódásokat

Az MIT (Massachusetts Institute of Technology) legfrissebb kutatása rávilágít arra, hogy a robotaxik elterjedése egyelőre nem hozza el a várva várt forgalmi enyhülést a nagyvárosokban. Noha az önvezető technológiát évek óta a városi zsúfoltság és a környezetszennyezés végső megoldásaként tüntetik fel, a Waymo kaliforniai működéséből származó adatok elemzése egészen más képet fest. A tanulmány szerint a robotaxik nemhogy nem csökkentik a forgalmat, de hasonló mértékben járulnak hozzá a torlódásokhoz, mint a hagyományos, sofőrrel rendelkező fuvarmegosztó szolgáltatások. Ez az eredmény komoly kérdéseket vet fel az autonóm járművek jövőbeli szerepével kapcsolatban a fenntartható városi közlekedésben.

A kutatók mintegy 86 millió mérföldnyi menetadatot vizsgáltak meg a Waymo flottájától, és az eredmények megdöbbentő hasonlóságot mutattak a piac korábbi szereplőivel. Az elemzés rámutatott, hogy a robotaxik az üzemidőjük 44 százalékában teljesen üresen közlekedtek az utakon. Ezt a jelenséget a szakmában deadhead néven ismerik, ami azokat a kilométereket jelöli, amikor egy jármű két fuvar között utast keresve cirkál, vagy éppen az utasfelvétel helyszínére tart. Érdekes módon ez az arány szinte pontosan megegyezik az olyan óriások adataival, mint az Uber vagy a Lyft. Tehát hiába tűnik el a hús-vér sofőr az egyenletből, az AI által vezérelt autók ugyanúgy felesleges terhet rónak az úthálózatra, amikor éppen nincs bennük fizető ügyfél.

Ez a tendencia kísértetiesen emlékeztet a fuvarmegosztó szolgáltatások egy évtizeddel ezelőtti indulására. Akkoriban az Uber és a Lyft alapítói azt ígérték, hogy platformjaik révén kevesebb autó lesz az utakon, és csökkenni fog a városi szmog. A valóság azonban az ellenkezőjét bizonyította: a kényelmes és viszonylag olcsó szolgáltatások sokakat elcsábítottak a tömegközlekedéstől, a folyamatosan cirkáló autók pedig tovább fokozták a dugókat. Az MIT tanulmánya szerint a robotaxik jelenleg pontosan ugyanezen az úton járnak. Az autonóm technológia önmagában nem oldja meg a forgalomszervezési alapvetéseket, sőt, a sofőrök bérének kiesésével még olcsóbbá válhat a szolgáltatás, ami még több utast vonzhat el a fenntarthatóbb közlekedési formáktól, így paradox módon növelheti a városi zsúfoltságot.

A felismerés azért különösen jelentős, mert a robotaxi-hype egyik legfőbb ígérete dőlhet meg, ha bebizonyosodik, hogy a technológia nem a forgalom racionalizálását szolgálja. A városvezetőknek és várostervezőknek látniuk kell, hogy az önvezető autók flotta szintű bevezetése önmagában nem váltja ki a hatékony tömegközlekedést. Ha a Waymo és versenytársai továbbra is ilyen magas üresjárati aránnyal működnek, az csak annyit jelent, hogy a sofőröket processzorokra cseréltük, de a fizikai valóságban továbbra is ugyanannyi, vagy akár több autó fogja elállni az utat a reggeli csúcsforgalomban. Az MIT kutatása tehát egyfajta kijózanító pofon a szektornak, emlékeztetve mindenkit, hogy a technológiai innováció rendszerszintű változtatások nélkül ritkán ad választ a komplex infrastrukturális problémákra.