A vállalati Amerika költési falba ütközött az AI-tokenek méregdrága költségei miatt

Valahol a vállalati Amerikában ezen a héten egy cég 500 millió dollárt égetett el egyetlen hónap alatt AI-eszközökre. Nem azért, mert valami nagy dolgot építettek, hanem mert elfelejtettek költési korlátot beállítani a munkavállalói licencekre. A bűnösnek neve is van: „tokenmaxxing” (az a vállalati szokás, amikor a végletekig kimaxolják az AI-használatot anélkül, hogy valaha is mérnék, valóban hasznos-e). Egy tanácsadó azt nyilatkozta az Axiosnak, hogy az egyik ügyfelük alkalmazottja a vállalati AI-előfizetést az időjárás ellenőrzésére használta, míg az Uber CTO-ja a jelentések szerint áprilisra teljesen kimerítette a vállalat teljes 2026-os Claude Code költségvetését, aminek a COO egyáltalán nem örült. Az Amazon kénytelen volt visszavonni egy belső AI-használati ranglistát, miután a dolgozók a valódi munka helyett a tokenszámokat kezdték el hajszolni. A WSJ szerint pedig az olyan vállalatok, mint az Uber, a Microsoft, a Meta és a Salesforce, elkezdték adagolni az AI-hozzáférést, korlátozzák, hogy ki kaphatja meg a drága eszközöket, és az olcsóbb opciók felé terelik a munkavállalókat. A nagyobb hír az, hogy az AI belép a „költségjelentések” korszakába. A Google már most az olcsóbb modelleket hirdeti mint milliárd dolláros vállalati megtakarítási lehetőséget, miközben a Jellyfish megállapította, hogy a Claude Code-ot intenzíven használók körülbelül tízszer több tokent égettek el, mint a közepes szintű felhasználók, bár a produktivitásuk csak kétszeresére nőtt. Fordítás: az új munkahelyi menőzés az, hogy olyan jól használod az AI-t, hogy a CFO meg sem tanulja a nevedet. Hallottunk már pénzégetésről, de nem gondoltuk, hogy szó szerint értik! Mindenesetre ez elgondolkodtatott minket azon, hogy szükség lenne egy „minimum életképes termék tokenre” (minimum viable product token), vagyis mvpt-re, amellyel a készségeket, feladatokat, modelleket és ágenseket a munka elvégzéséhez szükséges mvpt alapján lehetne értékelni.