A „token-maxxing” lett a Szilícium-völgy új, vitatott produktivitási mutatója
A „token-maxxing” – vagyis az AI-használat maximalizálása tokenekben mérve – a legfelkapottabb új produktivitási mérőszám a tech szektorban. Az Nvidia vezérigazgatója, Jensen Huang gyújtotta meg a kanócot az év elején, amikor kijelentette, hogy „mélyen aggasztaná”, ha egy 500 000 dolláros mérnök nem égetne el legalább 250 000 dollárnyi tokent évente. A Meta még messzebb ment: létrehoztak egy belső ranglistát „Claudeonomics” néven, amely tokenfogyasztás alapján rangsorol több mint 85 000 alkalmazottat.
A tokenek égetéséért folyó versenynek azonban van egy sötét oldala is. A Salesforce-nál a fejlesztők olyan projektekre kezdtek tokeneket pazarolni, amelyeket soha nem fognak élesíteni, csak azért, hogy a használati küszöbérték felett maradjanak. Az Amazonnál a dolgozók a jelentések szerint triviális feladatokkal játszották ki a belső AI-eszközt, hogy feljebb jussanak a rangsorban. A token-maxxing által generált torz ösztönzők egyre láthatóbbá válnak az iparágban.
A visszacsapás most már vállalati szintű. A Microsoft kivezeti a Claude Code-ot, arra hivatkozva, hogy az AI-iparág átállása az átalánydíjasról a tokenalapú számlázásra túl költséges a fenntartáshoz. Az Uber közölte, hogy áprilisra teljesen elégette a 2026-os AI-költségvetését, mivel a mérnökönkénti költségek havi 500 és 2000 dollár között mozognak. Sokan most ugyanazt a kérdést teszik fel: vajon a tokenköltés valóban a produktivitás mérőszáma – vagy csak egy rendkívül drága módja annak, hogy elfoglaltnak tűnjünk?
---